A sárgarépa leves története

Egyik kedves barátnőmnél ettem egyszer ezt az egyszerű levest. Én magam talán soha nem készítettem volna el, ha véletlenül bukkantam volna rá a receptjére valahol a neten. Ám amikor elém tesznek egy ételt, bizony szívesen megkóstolom! Így kezdődött el a kedvenc répalevesem története.

Amikor megkóstoltam, csak ámultam-bámultam! „Répaleves, és ilyen finom? És miből van? Répából?“ „Nem, paradicsomból“, válaszolt nevetve a barátnőm. Na, hol a recept, ide vele!

Azóta a répaleves mindig megtalálható a havi menünkön. Legalább egyszer tutira. És amikor itt vannak a barátaink, sokszor esik választás erre a finom levesre. És tudom, hogy legalább tíz háztartásban azóta főzik ezt a levest nagy előszeretettel. És hogy mi adja meg az ízét? Hagyma alap, répa, citrom vagy zöldcitrom leve és a bazsalikom. Ennyi.
Íme a recept:

Bazsalikomos sárgarépa leves

Hozzávalók:
1 kg sárgarépa
1 nagyobb fej hagyma (lehet bármilyen)
3-4 kanál zsiradék (olivaolaj, kacsazsír, disznózsír)
só ízlés szerint
legalább 1/2 citrom (vagy zöldcitrom) kifacsart leve
2 evőkanál bazsalikom (lehet 3 is, nem rontja el)

Elkészítése:
A hagymát felkockázom és megpirítom a zsiradékon. Nem sietek vele, nehogy leégjen, ezért szépen lassan pirítom, itt-ott megkeverem.

Addig megtisztítom a répát és kb. 3 részre felszeletelem. Nem kell különös figyelmet szentelni a szeletelésnek, hiszen miután megfőtt, ki lesz turmixolva. A megpirított hagymára ráöntom a feszeletelt répát és felöntöm vízzel, de csak annyival, hogy épp ellepje a répát. Megsózom. Letakarom az edényt, és megfőzöm a répát.

Villa próbával kb. 30 perc után megnézem, hogy puha-e. Ha nem, hagyom még egy picit főni, és utána kiturmixolom. Ha túl sűrűnek tartom a levest, felöntöm tetszés szerint vízzel, de mindenképpen hagyom felforrni. Utána jön az ízesítés: fél citrom kifacsart levét ráöntöm a levesre és megrottyantom egy kicsit. Megkóstolom, hogy a só és a citromlé ízhatása megfelő-e sem (ez egyébként egy megddöbentő ráébredés, hogy csak ennyi kell egy finom ízhez?).

Ha úgy érzem, hogy meg elbír némi citromot, nem sajnálom a citrom másik felét sem. Az asztalra egyébként mindig oda szoktam tenni a citromot, a férjem imádja. A legvégén beleszórom a szárított bazsalikomot. Elkeverem, letakarom és kikapcsolom a tűzhelyet. Amikor megkóstolom, mindig elönt a boldogság, hogy milyen jó „cuccot“ főztem megint. 🙂
Egyszerűt, egészségeset, ízleteset, ami csak úgy etetni fogja magát!
Érdekes, hogy a bazsalikomot még soha nem sikerült túladagolnom, pedig nem spórolok vele.

Tippek:
A levesbe szoktam régen tenni egy kanál mézet is, de rájöttem, hogy minek. Azóta a mézet más finomságokba teszem, oda, ahol kiérdemelt helye van. És persze szoktam néha tejszínnel is „javítani“ rajta, de a ráébredésem során arra is rájöttem, hogy minek. Ezen a levesen ugyanis javítani nem kell.:)